Győri Szolgáltatási SZC Pálffy Miklós Kereskedelmi és Logisztikai Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

 Telefon: 96/516-716                    9023 Győr, Földes Gábor utca 34-36.             E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Leonardo projekt - Essen

Írta: Proháczik János
on 25 november 2015
Találatok: 525

Leonardo?! Nem, nem a híres művészről, és nem is a tinik kedvencéről, Leonardo Di Caprióról van szó, hanem egy iskolai programról. Ez a Leonardo-program nekem nagyon sokat jelent, hiszen ennek a keretében utazhattam néhány iskolatársammal Németországba.

Mint kiderült, az úti cél Essen lesz, ahonnan a testvériskolából mi is fogadtunk tavasszal diákokat.

Már indulás előtt pár nappal foglalkoztatott a sok kérdés: mit viszek magammal, milyen lesz az utazás, kedvesek lesznek-e az ottani diákok, vajon elég-e a nyelvtudásom, megértem-e a németeket?

Fejemben a sok kérdéssel, kezemben a táskámmal, indultam el szeptember 9-én társaimmal és 13 órás vonatút és egy átszállás után végre megérkeztünk Essenbe. Itt a külvárosban, egy kollégiumban laktunk. A szállás jól felszerelt, kényelmes volt, egy bár is tartozott hozzá, ahol esténként szórakozhattunk.

Vendéglátóink a program szervezésekor összekötötték a kellemest a hasznossal. Az élménydús kirándulások során megnéztük Essen óvárosát, Werdent. Sétálgattunk a régies városnegyedben és a hozzátartozó parkban. Megcsodáltuk a belvárosban a 22 emeletes városházat, amelynek tetejéről pompás panoráma nyílt Essenre. Ráláttunk a páratlanul szép Zsinagógára, amelyben a híres Arany Madonna szobor található. Máig is szívesen emlékszem vissza a két gyönyörű német városra: Bonnra és Kölnre. Végre ott állhattam Kölnben a gót stílusban épült dóm előtt! Nem az irodalom könyv egyik oldaláról, nem is képeslapról nézett rám az épület hatalmas, égbe törő tornyaival, karcsú pillérkötegeivel, csipkeszerű díszítettségével, - hanem saját szememmel csodálhattam meg Európa egyik leghíresebb templomát.

Nem sajnáltuk a fáradságot, megmásztunk 504 lépcsőt, hogy a dóm tetejéről gyönyörködhessünk az alattunk elterülő városban. A szabadprogram keretében végigjártuk a széles főutcát is, ahol megnéztük a hívogató kirakatokat.

És melyek voltak a „hasznos” pillanatok? Például Oberhausenben egy hatalmas bevásárlóközpontot, a Centrot néztük meg. Jártuk az üzleteket, de nem vásároltunk – bár szívesen tettük volna ezt is - , hanem tapasztalatokat gyűjtöttünk az eladói-vevői viszonyról, a vásárlási szituációkról.

A Boesker nevű céghez is ellátogattunk, ez egy ruházati cikkekkel foglalkozó áruház. Itt meghallgattunk egy tájékoztatót a munkavállalókkal szembeni elvárásokról. A nálunk járt német diákokkal – akikkel egészen jól megértettük egymást – elmentünk a munkahelyükre, egy áruházba. Elmondták és megmutatták, hol dolgoznak, milyen is a munkájuk.

Nagy hatással volt rám az iskolalátogatás. Meghallgattunk néhány órát, és azt a következtetést vontuk le, hogy a követelmények náluk sokkal alacsonyabbak, mint Magyarországon. De volt, ami nagyon tetszett: az órák oldottabbak, a diákok nem idegeskednek, így valószínűleg szívesebben járnak iskolába, mint (néha) mi.

A sok-sok érdekes program közben szélsebesen telt az idő, szinte észre sem vettük, s elérkezett a hazautazás napja. Búcsút vettünk vendéglátóinktól, s ismét a vonaton ültünk. De az út most nem tűnt olyan hosszúnak, hiszen egymást túlszárnyalva idéztük fel az elmúlt napok legszebb élményeit. S mire kifogytunk volna a mesélésből, meg is érkeztünk Győrbe.

Bár már néhány hónap eltelt azóta, még most is élénken élnek bennem az emlékek, s nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem ezen az utazáson.

Petőfalvi Zsuzsanna

Vonalban

Oldalainkat 37 vendég és 0 tag böngészi